Kedves Olvasók,
Ahogy belépünk 2026-ba, szeretnék egy pillanatra megállni, és köszönetet mondani nektek. Az új év mindig alkalmat ad a visszatekintésre, és amikor 2025-re gondolok, leginkább hálával tölt el minden, amit tanultam, a kihívások, amikkel szembesültem, és az a tér, ahol gondolkodhatok, kérdéseket tehetek fel, fejlődhetek és írhatok.
Amikor 2025 januárjában elkezdtem blogolni, az volt a célom, hogy írjak azokról a számomra (is!) frusztráló jelenségekről/eseményekről a világban amiken lehetetlennek tűnik az átlag embernek változtatni: a hatalommal való visszaélésekről, az egyenlőtlenségről, és azokról a rendszerekről, amelyeknek az az érdeke, hogy fenntartsák a jelenlegi helyzetet. Ezeket a témákat mindig óvatosan próbálom megközelíteni – kutatással, hivatkozásokkal és kritikusan –, mert az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy része legyek a problémának félretájékoztatás és hamis információk terjesztésén keresztül. Nem voltam benne biztos, hogy valaki elolvassa majd, de ti megtettétek. A hozzászólásaitok, poszt kedveléseitek és az, hogy itt vagytok, mind-mind ösztönöztek, hogy tovább írjak.
Ez a támogatás vezetett a Cigány Mesék különkiadás létrejöttéhez. A mesékben a „cigány” szó nem sértés, és a történetek szereplői nem negatív sztereotípiák – ők központi, pozitív és hősies figurák. Azért írom ezeket a meséket, hogy a mai roma gyerekek láthassák magukat a történetekben teljesen eltérően a jelenlegi társadalmi narratívától ami megszégyenítő, lekicsinylő és igazságtalan. A képviselet számít, különösen fiatal korban, és szerettem volna valami olyat alkotni, ami kizárólag a roma közösségeknek szól. Az üzenet pedig világos, az identitásod nem lehet akadály.
2025 sok szempontból kaotikus év volt. Írok a hatalommal való visszaélésről, az egyenlőtlenségről és olykor elképzelhetetlen szenvedésekről, jól tudva, hogy globális szinten nem tudok változtatni ezeken. Az írás bár nem hoz valódi megoldást – jelzi, hogy látok, figyelek és nem fordítom el a tekintetem. Ha a nagyokat nem is, amit viszont befolyásolhatunk, az az, ahogyan a saját életünkben, a saját közösségünkben, és a körülöttünk élő emberekkel viselkedünk.
Például, hogy ne reagáljunk automatikusan rasszizmussal, idegengyűlölettel vagy homofóbiával. Hogy ellenálljunk a kísértésnek, hogy másokat ellenségnek állítunk be pusztán azért, mert másként gondolkodnak, másban hisznek vagy mást szeretnek. Néha ez egyszerű kedves gesztus egy idegen felé, néha konkrét segítségnyújtás, néha önkéntes munka vagy pénzbeli adományozás formájában nyilvánul meg – és néha csak annyit jelent, hogy nem serkentünk több kegyetlenséget, félelmet vagy félretájékoztatást egy már amúgy is kaotikus világban. Nem változtat meg mindent, de hozhat közösségünkben és egyéni szinten is valódi változásokat.
2026-ban is igyekezzünk tudatosan élni amennyire csak lehet, és ne felejtsük el, hogy a valódi változást ritkán hozzák el a globális vezetőink. A változás otthon, a mindennapi interakciókban, és a kisebb döntésekben is kezdődhetnek, amiket egyénileg hozunk. Ha azt szeretnénk, hogy egy jobb helyen éljünk, jobb döntéseket kell hoznunk nekünk is. Gondolok itt a közelgő választásokra. Nekünk magyaroknak sem kell más kontitens országaira mutogatni ha mélyszegénységet, intézményes visszaéléseket, korrupciót szeretnénk említeni. Mindannyian megérdemeljük, hogy legyen színvonalas oktatási rendszerünk, tisztességes egészségügyi ellátásunk, rendes utaink, amiken a kátyúk nem teszik tönkre az autóinkat, gyerekeink, akiket véd, nem pedig bántalmaz és prostituál a rendszer- az Orbán kormány pedig az elmúlt 15 évben bemutatta, hogy ilyen országot eszük ágában nincs teremteni számunkra.
A blogbejegyzés borítóképe egy koronát ábrázol az utca közepén Szilveszter éjszakáján. Ez a kép azt az üzenetet szimbolizálja, amit idén szeretnék magammal vinni – és amihez szeretném tartani magam: vigyázz magadra. Ha a koronád igazításra szorul, szánj rá időt. Pihenj, rendezd a soraidat, és törődj magaddal. Ha pedig észreveszed, hogy valaki más koronája csúszott volna el, próbálj segíteni, amikor csak lehet. Legyünk kedvesek egymással.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Üdv,
BB
No comments:
Post a Comment