Kedves Olvasók,
A Sincerely Doubt That… legújabb blogbejegyzésében a könyvbetiltások történetét, az ezek mögött meghúzódó politikai érdekeket, valamint néhány figyelemre méltó példát vizsgálunk meg a világ különböző részeiről. Spoilerveszély: határozottan ellenzem a könyvbetiltásokat.
Amikor egy politikai párt vagy vallási szervezet sértőnek vagy nem megfelelőnek minősít egy könyvet, ezt gyakran a gyermekek védelmével, az erőszak megelőzésével vagy a társadalmi normák megőrzésével indokolja. Ilyen alapon azonban szinte bármelyik nagy irodalmi mű betiltható lenne. Ha a politika és a vallás határozza meg, hogy mit olvashatunk, az általában távol állnak az objektivitástól. Ezzel szemben a vitatott könyvekről folytatott nyílt párbeszéd lehetőséget ad az olvasóknak arra, hogy több szempontból is megvizsgálják és tanulmányozzák a témákat, ami elősegíti a kritikus gondolkodást a társadalomban.
A saját olvasási élményeimre visszatekintve, az első saját könyvem a Grimm-mesék volt, amelyet a nagybátyámtól kaptam ajándékba. Minden tanév végén anyukám elvitt a könyvesboltba, hogy válasszak magamnak néhány nyári olvasmányt – ezek a legkedvesebb emlékeim közé tartoznak gyerekkoromból.
A gimnáziumban az irodalomtanárom azt mondta, hogy most van a tökéletes idő arra, hogy annyit olvassunk, amennyit csak tudunk, mert később a választott szakmánkhoz kapcsolódó olvasmányok csökkentik majd a lehetőséget a hobbi olvasásnak. Nagyon felnéztem rá, és igyekeztem megfogadni a tanácsát, ezért a következő négy évet azzal töltöttem, hogy a klasszikusokat faltam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a nagybátyáim könyvtára tele volt fantasztikus olvasmányokkal, amelyek közül szabadon válogathattam. A családomban a tudást olyan értékes eszköznek tekintik, amely segít eligazodni az életben, és bár soha nem cenzúrázták a könyveket, a nagybátyáim mindig olyan könyveket ajánlottak, amelyeket koromhoz és érdeklődésemhez illőnek tartottak.
Rajongok az orosz irodalomért – a kommunista blokk közös történelme miatt könnyen azonosulni tudtam a szereplők küzdelmeivel. Salman Rushdie teljesen lenyűgözött, és a sok közül a Az Éjszaka Gyermekei volt az a könyv, amely teljesen magával ragadott. Oda voltam Milan Kunder írásaiért és Hrabal Őfelsége pincére voltam című művéért. Az amerikaiakat tekintve, mindenképp volt J.D. Salinger- és Bret Easton Ellis korszakom is, és nem tudtam letenni Irwin Shaw Oroszlánkölykök című regényét. Amikor 17 évesen elolvastam Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című könyvét, egy hónapig szerelmes leveleket írtam a regény díszes stílusában, mivel teljesen elbűvölt a nyelvezet és az intrika. Azt hittem, hogy a horror műfaj nem nekem való – aztán elolvastam Koushun Takami Battle Royale című regényét, és rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Még soha nem nevettem annyit villamoson, mint amikor Émile Ajar Előttem az élet című könyvét olvastam, és nem sírtam annyira könyvön, mint Hosseini Egyezer tündöklő nap című regényén.
Mint azt már sejteni lehet, a könyvek sokat jelentenek nekem és fontos szerepet játszanak az életemben. Gyerekként a meseolvasással kezdtem, hogy bővítsem a szókincsemet, és ez elősegítette az egészséges képzelőerő kialakulását is. Kétség sem fér hozzá, hogy az olvasmányok hatással voltak rám, formálták a világnézetem és jelentős szerepet játszottak a személyiségfejlődésemben. A legfontosabb tanulság számomra az, hogy minden élet rendkívüli, mert maga az emberi lét is az. És hogy mi határoz meg - és határol el- minket? Az, ahogyan a világot és benne a saját helyünket érzékeljük.
Kiváltságként tekint arra, hogy megismerhettem olyan erős női karaktereket, akik nem szentek, nem prostituáltak – mert egy nőnek nem csupán ez a két lehetősége van. Bár az irodalom még mindig híján van az összetett roma karaktereknek, és ha meg is jelennek, sokszor csak sztereotípiák mentén ábrázolják őket, van egy olyan érzésem, hogy ez változni fog.
A könyvbetiltások és könyvégetések története
A középkorban a könyvek betiltása hatékony eszköznek bizonyult a vallási és politikai hatóságok kezében a tudás ellenőrzésére és a társadalmi rend fenntartására. Az olvasáshoz való hozzáférés korlátozásával a vezetők elnyomták az eltérő nézeteket, megőrizték a vallási tanításokat, és megakadályozták a hatalmukat fenyegető eszmék terjedését. Az eretneknek vagy politikailag veszélyesnek tartott könyveket gyakran elpusztították vagy cenzúrázták, hogy minimalizálják befolyásukat. Ez a gyakorlat nemcsak az értelmiségi gondolkodást formálta, hanem megerősítette az uralkodók hatalmát is, kiemelve a cenzúra középkori társadalomban betöltött jelentős szerepét.
A könyvégetések hajnala
Kr.e. 259 és 210 között Csin Si Huang kínai császár állítólag élve eltemetett 460 konfuciánus tudóst, hogy saját narratívája szerint alakítsa a történelmet. Kr.e. 212-ben pedig elrendelte az összes könyv elégetését birodalmában, egyedül a Királyi Könyvtár számára fenntartva egy-egy példányt – amelyek végül elvesztek még az ő halála előtt. Az előző feljegyzések eltörlésével önmagát kívánta a történelem kezdőpontjává tenni.
1497 és 1498 között Girolamo Savonarola, a firenzei prédikátor vezetésével zajlottak a hírhedt „hiúság máglyái”, ahol könyveket, festményeket és műalkotásokat égettek el nyilvánosan. Még művészeket is meggyőzött, hogy önként semmisítsék meg saját alkotásaikat – köztük aktokat és egyéb „bűnös” rajzokat. A költők felhagytak a versírással, a népszerű dalokat bűnösnek nyilvánították, és vallásos szövegekre írták át. Savonarola sorsa azonban ironikus fordulatot vett: 1498 májusában eretnekség vádjával kivégezték, akárcsak az általa betiltott szerzőket – őt is felakasztották és máglyán elégették írásaival együtt.
A cenzúra intézményesítése
1559-ben IV. Pál pápa hivatalosan is kodifikálta a könyvbetiltások évszázados gyakorlatát az Index Librorum Prohibitorum létrehozásával, amely római katolikusok számára a tiltott könyvek listája lett. Bár az egyház korábban is elítélt bizonyos szövegeket, ez volt az első strukturált és tekintélyelvű tiltólista. Több mint négy évszázadon át az Index volt a cenzúra egyik legbefolyásosabb eszköze, amelyet eretnek, erkölcstelen vagy egyházellenes eszmék terjedésének megakadályozására használtak. Célkeresztbe kerültek filozófusok, tudósok és teológusok, például Galileo Galilei és Voltaire. Az Indexet többször módosították, de végül 1966-ban VI. Pál pápa hivatalosan megszüntette.
1624-ben VIII. Orbán pápa elrendelte, hogy Németországban égessék el Luther Márton német nyelvű Bibliáját.
A modern kor betiltásai és tiltakozásai
1843-ban az angol parlament módosított egy törvényt, amely előírta, hogy minden színpadi darabot előzetesen jóvá kell hagyatni a Lord Chamberlain-nel. Bár olyan kiemelkedő személyiségek, mint George Bernard Shaw, nyíltan ellenezték ezt a szabályt 1909-ben, a cenzúra egészen 1968-ig hatályban maradt.
1859-ben Charles Darwin kiadta A fajok eredete című művét, amelyben bemutatta az evolúció elméletét. Noha maga Darwin is a Trinity College-ban tanult, az egyetem könyvtára kitiltotta a művet. 1925-ben Tennessee államban törvényben tiltották az evolúció tanítását, és ez a tilalom egészen 1967-ig fennállt. A könyvet 1935-ben Jugoszláviában, 1937-ben pedig Görögországban is betiltották.
1885-ben, egy évvel a Huckleberry Finn kalandjai megjelenése után, a massachusettsi Concord városi könyvtára eltávolította a művet. Az indoklás szerint a regény „durva, közönséges és kifinomulatlan”, és „inkább a nyomornegyedekbe illik, mint az intelligens, tisztességes emberek kezébe”. 1907-re már évente legalább egy könyvtár betiltotta Mark Twain művét, főként azért, mert a kritikusok szerint a főszereplő rossz példát mutatott a fiatal olvasóknak.
1929 és 1962 között több országban – például Olaszországban, Írországban és Németországban – is betiltották Ernest Hemingway több regényét. Kaliforniában A nap is felkel című regényét 1960-ban eltávolították San Jose iskoláiból, 1962-re pedig a „Texans for America” ( texasiak Amerikáért) nevű csoport Hemingway összes művét be akarta tiltani az iskolákban.
A náci könyvégetések
1933-ban a náci rezsim nagyszabású könyvégetéseket hajtott végre Németország-szerte, több ezer zsidó szerző, kommunista és más elnyomott csoportok műveit pusztítva el. A máglyára vetett szerzők között volt többek között John Dos Passos, Albert Einstein, Sigmund Freud, Ernest Hemingway, Helen Keller, Lenin, Jack London, Thomas Mann, Karl Marx, Erich Maria Remarque, Upton Sinclair, Joseph Sztálin és Lev Trockij.
Ki dönti el, mi számít „normálisnak” vagy „trendinek”?
A történelem során a cenzúra, a könyvbetiltás és a könyvégetés hatalma jellemzően uralkodók és vallási vezetők kezében összpontosult. A hatalmon lévők mindig saját politikai vagy ideológiai érdekeik szerint szabályozták, mit olvashatnak az emberek. Például a 17. században Galileo Galilei támogatta Kopernikusz heliocentrikus elméletét, amely szerint a Nap áll a világegyetem középpontjában – szemben az egyház geocentrikus nézetével, amely a Földet helyezte a középpontba. Az egyház eretnekség vádjával elítélte Galileit, és kényszerítette, hogy nyilvánosan vonja vissza tudományos felfedezéseit.
Ezek a történelmi példák világosan mutatják, miért tekinthető a könyvbetiltás a középkor elavult gyakorlatának – olyasminek, aminek semmi keresnivalója egy olyan társadalomban, ahol a kritikus gondolkodásnak és az informált vitának kellene előtérbe kerülnie a jobboldali, konzervatív ideológiával álcázott cenzúra helyett.
Könyvcenzúra a politikában
Amikor a modern politika könyvcenzúrájáról beszélünk, elengedhetetlen különbséget tenni a konzervatív és progresszív politikusok között. A progresszívek általánosságban azt vallják, hogy az iskolai tananyagot frissíteni kell, hogy az különböző hátterű szerzőket is tartalmazzon, csökkentve a sztereotípiákat és szélesítve a diákok kulturális, nemi és identitásbeli ismereteit. Úgy vélik, hogy a sokszínű nézőpontok beépítése révén az oktatás elősegíti az empátiát, és különféle hasznos eszközökkel látja el a diákokat az életben, mint például az empátia, kritikus gondolkodást és a társadalmi igazságosságra való törekvés. Bár ezek az erőfeszítések fontosak, érdemes meggyőződni arról, hogy nem esnek át a ló túloldalára a politikai korrektségre való törekvés jegyében. Tehát figyeljünk arra, hogy ezek ne vezessen a történelem átírásához vagy a kellemetlen, de tényeken alapuló múltbeli események elhallgatásához. Az inkluzivitás és a történelmi hitelesség közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú az oktatás érdemi tisztességének megőrzése érdekében.
Ezzel szemben a konzervatív politikusok gyakran azzal indokolják a könyvek betiltását, hogy meg akarják védeni a gyermekeket az általuk nem megfelelőnek vagy erkölcsileg kifogásolhatónak tartott tartalmaktól. Azzal érvelnek, hogy bizonyos témák – például a rassz, a nemi identitás és az LMBTQ+ kérdések – túl bonyolultak vagy vitatottak a fiatal diákok számára, és alááshatják a hagyományos értékeket. A konzervatívok hangsúlyozzák a családi értékek megőrzésének fontosságát, gyakran a "gyermekek védelmének" gondolatára alapozva álláspontjukat, miközben olyan eszméket szorítanak háttérbe, amelyeket károsnak vagy megosztónak tartanak.
A Guardian nemrégiben megjelent cikke szerint az amerikai közoktatásban 2023-24-ben betiltott könyvek többsége különböző etnikai hátterű emberekről, LMBTQ+ egyénekről és más marginalizált csoportokról szólt – ezt a PEN America* jelentése is megerősítette. A tanév során több mint 10 000 esetben került sor könyvek betiltására, ami jelentős növekedést mutat az előző évhez képest, elsősorban a republikánus vezetésű államokban bevezetett új cenzúratörvények miatt.
A betiltott 4218 könyv közül 1534 – azaz körülbelül 36% – színes bőrű személyeket szerepeltetett, így ők váltak a leggyakrabban célponttá. Az eltávolított címek között szerepelt August Wilson Pulitzer-díjas drámája, a Fences, valamint Innosanto Nagara A is for Activist című gyerekkönyve. A kutatás szerint a színes bőrű embereket bemutató könyveket aránytalanul nagy mértékben cenzúrázták, különösen a történelmi és életrajzi művek kategóriájában. Az ilyen típusú betiltott könyvek 44%-a színes bőrű személyekről szólt, míg 26%-uk kifejezetten fekete emberek életét dolgozta fel.
A könyvcenzúra folyamatos térnyerése egybeesik a Trump-kormányzat azon törekvéseivel, hogy felszámolja a diverzitást, az egyenlőséget és a befogadást célzó programokat az amerikai közoktatásban és egyetemeken. Trump „Ending Radical Indoctrination in K-12 Schooling” című végrehajtási rendelete megvonja a szövetségi finanszírozást azoktól az iskoláktól, amelyek a kormányzat szerint „nemi ideológiát és kritikus fajelméletet” oktatnak. A rendelet nyelvezete és politikai keretei szorosan követik a konzervatív államokban bevezetett törvényeket, amelyek az iskolai tananyag szabályozására törekednek, különösen a rassz, a nem és az amerikai történelem oktatásának területén.
A rendelet kimondja: „Az amerikai ellenes, felforgató, káros és hamis ideológiák rákényszerítése nemzetünk gyermekeire nemcsak hogy sok esetben sérti a régóta fennálló polgárjogi törvényeket, hanem alapjaiban veszélyezteti a szülői tekintélyt is.”
Trump azonban nem egyedül vívja jobboldali könyvcenzúra-háborúját. Magyarországon az Orbán-rezsim 2021-ben bevezetett gyermekvédelmi törvénye megtiltja a homoszexualitás ábrázolását vagy népszerűsítését kiskorúak számára, ami szigorú szabályozásokat eredményezett az ezzel kapcsolatos irodalomra vonatkozóan. A könyvesboltok most kötelesek az ilyen könyveket zárt műanyag csomagolásban tartani, megakadályozva a vásárlókat abban, hogy megtekintsék őket vásárlás előtt. Emellett ezek a könyvek nem árusíthatók 200 méteres körzetben iskolák és templomok közelében.
Mi történik, ha betiltjuk az LMBTQI+ témájú könyveket és megtiltjuk ezek megvitatását az iskolákban? Mi történik a társadalomban, ha gyűlöletet és kirekesztést vetítünk ki bizonyos csoportokra? Nem kell gyermekpszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk a választ – elég csak egy kis józan észt alkalmazni, és ha lehet, némi empátiát is. Azok a fiatalok, akik kapcsolódni szeretnének és elfogadást keresnek, elszigeteltséget és megbélyegzést élhetnek meg, ami identitás problémákhoz, például önutálathoz vezethet. A társadalom többi tagja pedig tudatlanabbá, előítéletesebbé válik, és ennek következtében mindenki veszít. A sötétebb jövőkép pedig az, hogy tovább ismételgetjük az elavult, rasszista mantrát: „Ismerek egy meleg embert.” „Ismerek egy cigányt.” „Ismerek egy nőt.” „Ismerek egy zsidót.” „Ismerek egy feketét.” „Ismerek egy ázsiait.” – miközben továbbra is olyan jobboldali pártokra szavazunk, amelyek bárkitől megtagadják az alapvető emberi jogokat, aki más, mint ők. És ez, barátaim, nem hangzik jól.
A konzervatív politika lényege, hogy elhiteti velünk, hogy a családi értékek védelmében cselekszik, miközben tálcán kínál nekünk egy ellenséget – bárkit, aki nem mi vagyunk, aki másképp gondolkodik, más szexuális irányultságú, más nemzetiségű vagy más etnikai háttérrel rendelkezik. Ha valamilyen érték megőrzése emberek megbélyegzését és identitásválságát eredményezi, akkor nincs semmi, amiért érdemes volna megőrizni.
A világ legfurcsább könyvcenzúrái
Összeállítottam egy rövid listát azokról a betiltott vagy cenzúrázott könyvekről, amelyeket olvastam is, így a véleményem saját nézeteimen alapul.
Állatfarm – George Orwell
George Orwell Állatfarm több mint egy egyszerű állatmese – ez egy éles kritika az autoriter uralomról. Az allegorikus kisregény, amely a totalitarizmus veszélyeire világít rá, politikai témái miatt több országban is tiltólistára került. A Szovjetunióban betiltották, mert bírálta Sztálint, míg Kína és Kuba cenzúrázta annak antikommunista üzenete miatt. Az Egyesült Arab Emírségekben a könyvet azért tiltották be, mert beszélő állatokat ábrázol, ami a kulturális normákkal nem összeegyeztethető. Még a demokratikus országokban is előfordult, hogy iskolákban ideiglenesen betiltották vitatott témája miatt.
Az Állatfarm üzenete a hatalomról, korrupcióról és ellenállásról ma is éppoly aktuális. Az allegória időtálló: amikor a politikusok a saját érdekeiket helyezik előtérbe a közjó helyett, épp úgy viselkednek, mint Orwell disznói – manipulálják az igazságot, megszilárdítják hatalmukat, és elárulják azokat, akiket elvileg szolgálniuk kellene, miközben elegánsan felöltöznek.
Harry Potter-sorozat – J.K. Rowling
A Roxfort varázslóvilágában játszódó Harry Potter sorozat jelentős ellenállásba ütközött szülők és iskolai testületek részéről Európában és Észak-Amerikában egyaránt. A halál, a gonoszság és a gyűlölet témáinak ábrázolása, valamint az állítólagos boszorkányság népszerűsítése miatt sokan ellenezték a sorozatot.
Ez az érvelés teljesen abszurdnak hat. Bár a varázsvilág valóban lenyűgöző, a boszorkányság „népszerűsítése” erőltetett és túldramatizált. Meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy megkülönböztessék a fantáziát a valóságtól – a videojátékok ezerszer károsabbak lehetnek, míg ez a könyvsorozat épphogy erősíti a gyermekek képzelőerejét. Igen, sötét tónusok is megjelennek a könyben, de az élet része a halál, a gonoszság és a gyűlölet is. Ahogy G.K. Chesterton mondta: „A tündérmesék nem azt tanítják a gyerekeknek, hogy a szörnyek léteznek. A gyerekek már tudják, hogy léteznek. A tündérmesék azt tanítják, hogy a szörnyek legyőzhetők.” Nekem ez jut eszembe, ha a Harry Potter könyvsorozatra gondolok.
Heartstopper – Alice Oseman
Ez a könyv egy kamaszkori coming out történet, amely két tinédzser fiú, Charlie és Nick kapcsolatát mutatja be egy fiúiskolában. A 2021-ben bevezetett magyar törvény, amely megtiltja a homoszexualitás „népszerűsítését vagy bemutatását” kiskorúak számára, előírja, hogy az ilyen témájú könyveket műanyag csomagolásban kell tartani a könyvesboltokban.
Természetesen ez nyilvánvaló hazugság. Egy coming out történet nem népszerűsíti a homoszexualitást – hanem segíti az identitásfejlődést. Bár nem vagyok az LMBTQI+ közösség tagja, kisebbségként saját szégyenérzetem és belső vívódásaim lehetővé tették számomra, hogy felfogjam az ilyen könyvek fontosságát. Az emberi természet része, hogy próbálunk kapcsolódni másokhoz és megtalálni önmagunkat. Az ezt segítő könyvek korlátozása pedig csak egy kevésbé biztonságos világot eredményez. Ahogy Raymond Holt kapitány** mondta a Brooklyn Nine-Nine-ban: „Minden alkalommal, amikor valaki kiáll és elmondja, ki ő, a világ egy jobb és érdekesebb hellyé válik.”
A Szolgálólány meséje – Margaret Atwood
Ebben a disztópikus regényben a főszereplő egy nő, akit szexuális szolgaságba kényszerítenek egy totalitárius jövőbeli Amerikában. A könyvet egy texasi iskolai bizottság betiltotta, mivel kifogásolták szexuális tartalmát, és úgy vélték, sérti a keresztény értékeket. További panaszok érkeztek az erőszakos jelenetek és a nők elnyomásának ábrázolása miatt.
Nyilvánvalóan nem titok, hogy lenyűgöznek a disztópikus regények. De ha elolvasod ezt a könyvet, talán újragondolod a csökkenő születési rátákkal kapcsolatos aggodalmakat és a kényszerű béranyaság témájának rémisztő következményeit. A Szolgálólány meséje olyan társadalmat ábrázol, ahol a nők testét az állam uralja és kizárólag szaporodás céljára használja. Ez a könyv kiváló lehetőséget kínál arra, hogy komoly beszélgetések induljanak a nők elnyomásáról.
A Da Vinci-kód – Dan Brown
Dan Brown 2003-as bestsellerét Libanonban betiltották, mivel a könyv állítása szerint Jézus Krisztusnak szexuális kapcsolata volt Mária Magdolnával, amelyből gyermek született. A hatóságok utasították a könyvesboltokat, hogy távolítsák el a könyvet a polcokról, miután panaszok érkeztek arra, hogy sérti a kereszténységet. Emellett a regényben a katolikus egyház vezetői ellenségesen viszonyulnak a nőkhöz, ami tovább fokozta a botrányt.
Én élveztem ezt a könyvet – könnyed, egyszerűen olvasható ésl izgalmas olvasmány. Keresztény iskolában nevelkedve azt tapasztaltam, hogy a nőkről csak kétféle ábrázolás létezett: a szeplőtelen Szűz Mária és a bűnös Mária Magdolna. Nem állítom, hogy hiszek Dan Brown történetének állításaiban, de a könyv nem is kér senkitől se ilyet. Pusztán érdekes alternatív nézőpontot kínál a történelem és a vallási szimbolizmus tekintetében. Megmutatja, hogy a vallást évezredek óta domináló férfiak hogyan manipulálhatták a narratívákat.
Mit tehetünk a könyvcenzúra és a betiltások ellen?
A könyvtiltások mindig rejtett szándékokat szolgálnak, amelyek nem feltétlenül állnak a társadalom egészének érdekében. Hiszek az elérhetőségben, a párbeszédben és az oktatásban, valamint abban, hogy a tanárok, szakemberek és szakértők megfelelő védelmi intézkedéseket vezessenek be. A betiltásnak azonban mindig a legvégső eszköznek kell lennie – nem politikai fegyvernek vagy vallási korlátozásnak.
A könyvtiltások ellen több proaktív lépést tehetünk a szólásszabadság és az olvasás szabadságának védelmében. Az egyik leghatékonyabb módja ennek az, ha aktívan vásároljuk és olvassuk a betiltott könyveket, ezzel is biztosítva, hogy változatos nézőpontokkal találkozunk, és támogatjuk a szerzőket. Az évente megrendezett Banned Books Week (Betiltott Könyvek Hete) ünneplése segít felhívni a figyelmet a cenzúrára elleni szabadság fontosságára. Emellett az ilyen könyvekről folytatott nyílt párbeszéd segít megkérdőjelezni a tiltások mögött meghúzódó érveket, és erősíti a szabad kifejezés jogának védelmét. Az irodalomhoz való szabad hozzáférés biztosítása érdekében fontos, hogy olyan szabályozásokat támogassunk, amelyek megőrzik az olvasás jogát, és lehetővé teszik a jövő generációi számára, hogy szabadon felfedezhessék a világ sokszínű gondolatait.
Üdv,
BB
*A PEN America egy nonprofit szervezet, amely a szólásszabadságért, az intellektuálisi szabadságért, valamint az írók és újságírók védelméért küzd világszerte. A szervezet a nagyobb nemzetközi PEN-hálózat (Poets, Essayists, and Novelists – Költők, Esszéisták és Regényírók) része, amelyet 1922-ben alapítottak, és amely számos országban működtet PEN központokat. A PEN America célja, hogy megvédje azokat az írókat, akiket cenzúra, zaklatás vagy bebörtönzés fenyeget a munkájuk miatt. Emellett aktívan kampányol a könyvtiltások ellen, különösen az Egyesült Államokban, és támogatja a szólásszabadságot védő politikákat. A szervezet rendszeresen végez kutatásokat és publikál jelentéseket a szólásszabadság helyzetéről, beleértve az iskolákban és könyvtárakban tapasztalható könyvcenzúra trendjeit.*
** Andre Braugher alakításában.
Források
"Harvard Library Guide on Censorship and Banned Books," Harvard University Library, https://guides.library.harvard.edu/c.php?g=1269000&p=9306840.
"Bannings and Burnings in History," Freedom to Read, https://www.freedomtoread.ca/resources/bannings-and-burnings-in-history/.
Sarah Bond, "Top 5 Ancient and Medieval Censored Books to Read During Banned Book Week," Forbes, September 26, 2016, https://www.forbes.com/sites/drsarahbond/2016/09/26/top-5-ancient-and-medieval-censored-books-to-read-during-banned-book-week/.
"Book Bans May Have Unintended Consequences in an Increasingly Polarized United States," Heinz College of Information Systems and Public Policy, October 2023, https://www.heinz.cmu.edu/media/2023/October/book-bans-may-have-unintended-consequences-in-increasingly-polarized-united-states.
"CU Study on Book Bans: Political Tactic Targeting Women of Color," Colorado Public Radio, July 3, 2024, https://www.cpr.org/2024/07/03/cu-study-on-book-bans-political-tactic-targeting-women-of-color/.
"Banned Books and People of Color: The Ongoing Struggle," The Guardian, February 27, 2025, https://www.theguardian.com/us-news/2025/feb/27/banned-books-people-of-color-lgbtq.
"New Film Explores the Issue of Book Bans in U.S. Libraries," The Guardian, January 27, 2025, https://www.theguardian.com/film/2025/jan/27/new-film-explores-book-bans-us-libraries.
"Trump Unveils Education Policy Amid Culture Wars," Politico, January 26, 2023, https://www.politico.com/news/2023/01/26/trump-unveils-education-policy-culture-war-00079784.
"Trump's New Education Policy Targets K-12 Indoctrination," Politico, January 29, 2025, https://www.politico.com/news/2025/01/29/trump-k12-indoctrination-school-choice-campus-protests-education-00201235.
"Ending Radical Indoctrination in K-12 Schooling," The White House, January 2025, https://www.whitehouse.gov/presidential-actions/2025/01/ending-radical-indoctrination-in-k-12-schooling/.
"Hungarian Booksellers Fear Self-Censorship After New Decree Curbs Sale of LGBTQ-Themed Books," Reuters, August 13, 2021, https://www.reuters.com/world/europe/hungarian-booksellers-fear-self-censorship-decree-curbs-sale-lgbtq-themed-books-2021-08-13/.
"Hungary's Propaganda Law Has Created a Cloud of Fear, Pushing the LGBTI Community into the Shadows," Amnesty International, February 2024, https://www.amnesty.org/en/latest/news/2024/02/hungarypropaganda-law-has-created-cloud-of-fear-pushing-lgbti-community-into-the-shadows/.
"Hungary Fines Bookstore and Pressures Others to Seal LGBTQ Books," BBC News, https://www.bbc.com/news/world-europe-66197171.
"Hungary Fines Bookstore Over LGBTQ Content," Euronews, July 14, 2023, https://www.euronews.com/culture/2023/07/14/hungary-fines-bookstore-and-pressures-others-to-seal-lgbtq-books.
"NJT Act on Propaganda Law," National Justice Tribunal, https://njt.hu/jogszabaly/2021-79-00-00.0.
"50 Books That Were Banned," Stylist, https://www.stylist.co.uk/life/50-books-that-were-banned/47882.
